Van elég időd?

Milyen az időhöz való viszonyod? Sosincs elég? Vagy túl sok van, és nem tudod „mivel üsd el”? Mire szánod rá az idődet és hogyan döntöd el, minek szenteled a figyelmedet, az energiádat?
Egyáltalán tudatosan döntöd el?
Vagy sodródsz, hajlamos vagy „szétfolyni” és egyszer csak ráeszmélsz: már megint milyen gyorsan elment egy nap, egy hét, egy hónap…egy év.

Olyan kérdések ezek, amelyek mindannyiunkat érintenek.
Az időhöz való viszonyunk meghatározó a mindennapjainkban, még ha nem is mindig vagyunk tudatában.
Nekem, mióta a vírus miatt átalakultak a mindennapjaim, többször annyi időm lett, mint eddig. (Tudom, ezt nem mindenki mondhatja el magáról, ezen a téren igen nagy különbségek vannak most is az emberek között). Eleinte boldog voltam ettől, belevetettem magamat azokba a tevékenységekbe, amelyekre eddig nem volt időm. Emellett sokkal nagyobb volt bennem a nyugalom, a ráérés, a „mindenre jut idő” érzése. Teltek múltak a hetek, egyre több ötlet jött, mit is kéne tennem, hogyan használjam ki ezt a lehetőséget, teljesen lekötöttem magam, megteltek a napjaim, végül azon kaptam magam, hogy megjelentek bennem ugyanazok a frusztrált érzések, mint hónapokkal ezelőtt. Hogy „mennyi teendőm van, és nincs időm” mindenre amit szeretnék.
(Persze el is kezdtem átdolgozni magamban ezt a mintázatot, ha már így felismertem. 🙂 )

 

 

Azért írtam le ezt a példát, mert jól mutatja, hogy minden belül dől el. Hiába változik meg egy külső körülmény akár nagymértékben is az életünkben, ha a belső program nem változik, még egy jóval előnyösebb helyzetben is ugyanazokat az érzéseket fogjuk reprodukálni. Jelen esetben a “nincs időm” rohanós érzését.
Azaz: aki hajlamos az időt mint „hiányt” érzékelni valamilyen belső program miatt, az akkor is ezt fogja érezni, ha valójában rengeteg szabadideje van. (Persze most hozhatnék millió példát erre, pl. hány gazdag ember küzd még több pénzért, mert azt érzi „nem elég” és többre van szüksége? Holott nincs… a belső ELÉGedetlenség programjára kéne ránézni, feloldani. Vagy ott vannak azok az emberek, akik a belső magány érzésével küzdenek társaságban vagy a párkapcsolatukban is. Körülveszi őket a szeretet, valamiért mégsem tudnak ehhez kapcsolódni, érzékelni, befogadni.

Hányszor élünk át valamiféle belső hiányt, amit külső dolgokkal próbálunk betömködni, ahelyett hogy ezt a belső hiányt figyelnénk meg, megvizsgálnánk honnan jön ez az érzés, és átváltoztatnánk teljességgé?

Az időnek a megélésével kapcsolatosan is van sok olyan teher, hitrendszer, ami akadályozni tudja azt, hogy arra tudd rászánni, amire igazából vágysz. Hogy jól oszd be. Hogy bőségnek éld meg. Hogy pontos tudj lenni. Vagy éppen spontán. A lényeg itt is az egyensúly. Sem a túl nagy merevség, sem a túlzott szétszórtság nem vezet harmóniához.

A családból, társadalomból szívjuk magunkba már gyerekkortól ezeket a működéseket. Sőt, már a születésünk mikéntje sem mindegy az időhöz való viszony szempontjából: tudniillik, megszülethettél-e a saját tempódban, vagy eldöntötték helyetted hogyan és mikor bújj ki édesanyád testének melegéből, siettettek-e beavatkozásokkal?

Az időbeosztás olyan dolgokkal is erősen összefüggésben van, mint pl. a nemi hovatartozás, hogy férfinak vagy nőnek születtél-e, és milyen társadalmi elvárások tartoznak ezekhez a kategóriákhoz.
Hogy egy példát kiragadjak:  társadalmi tény, hogy a családos nők, anyák sokkal kevesebb én-időt engedélyeznek maguknak, mint az apák. (Ha azok közé tartozol, tartoztok, ahol nem így van, és sikerült egy másfajta szemléletet átalakítani, beépíteni az életetekbe, annak csak örülni tudok!)
Sok nőben még nagyon erős az a vélt társadalmi elvárás, hogy akkor jó anyák, ha mindent a családért, a gyermekekért tesznek. Önzőnek tartják magukat, ha vágynak arra, hogy többet foglalkozzanak, több időt töltsenek magukkal.
Pedig ez nagyon fontos lenne, hiszen nem mindegy, hogy a család milyen minőségben „kapja meg” azt a nőt. Minden idejét a családnak áldozza(!) de sokszor fáradt, enertgiátlan, és ezért gyakran akár frusztráltabb is, vagy kicsit kevesebb időt van a családdal a hobbija miatt, de amikor visszatér, már teljesen feltöltött energiatankkal, harmonikusabban és teljesebb figyelemmel, odaadással van jelen?

 

 

Mindenkinek más az igénye, másban teljesedik ki, ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy ne csak társadalmi mintázatokban, sztereotípiákban gondolkozzunk. És ami nagyon lényeges: ne csak azt tartsuk lehetséges életútnak, amit a környezetünkben látunk, vagy amit a többségi társadalom csinál. Mindannyiunkban van valami egyedi. Valamilyen erősség, amit érdemes lenne kiaknázni, valamilyen képesség, melyet kamatoztatni kéne, de sokan visszafogják magukat.
„Nekem nem sikerülne. Úgysem menne”
„Abból nem lehet megélni”
„Nincs más lehetőségem, csak ehhez értek.”

Telnek múlnak a napok, hetek, hónapok, és az ember automatikusan teszi…ugyanazt.
És nem mer belelépni a változásba, kísérletezni, kipóbálni valami újat, valamit másképpen csinálni mint eddig.
Pedig erre is szánhat IDŐt azt ember!

Sokan tehát mégsem arra fordítják az idejüket, amire mélyen vágynak, amit szívük szerint tennének.Erősebb pl. a kötelességtudat. Erősebb lehet az, hogy másokért többet kell tenned (mint amit saját magadért megteszel).
Erősebb a hit, hogy „nincs más lehetőséged”.
Hajlamos lehetsz magadra a körülményeik áldozataként tekinteni.
A félelmeidet, tehetetlenségedet, biztonság iránti vágyadat (a megszokott életvitel folytatása akkor is, ha az nem kedvező számodra) kivetíteni a világra.
Így van ez az idővel is. Az időhiány, mintha egy kívülről ránk nehezedő kényszerítő erő lenne, amely azt sugalmazza: erre van lehetőséged, időd, másra nincs.
Neked volt már olyan vágyad, ötleteid, amit arra hivatkozva nem kezdtél el, hogy „nincs időd” rá?

A spirituális szemlélet szerint (és kvantumfizikai kutatásokkal is alátámasztott tény), hogy igazából nincsen idő. Valószínűleg ez nem nyugtat meg.
Ha ezt tényként kezeljük és elismerjük, hogy így van: a fizikai síkon, a hétköznapok tükrében akkor is ki vagyunk téve a határidőknek, a teendők sokaságának, a feladatnak, hogy eldöntsük, mire mennyi időt szánunk. Egy nap mégiscsak 24 órából áll, és döntenünk kell, mire szánjuk azt. Nemde?

Miről döntesz tehát, amikor arról döntesz, hogy mire szánod az időd?
Tulajdonképpen arról, hogy mibe teszed bele magad, az energiádat, az erődet, a képességeidet, a lendületedet, a szándékodat. Minek szenteled a FIGYELMED. És ezek mögött az is ott van: mi számodra az érték.
Fontos ezt is tudatosan megfigyelni magadon belül, és ha szükséges, változtatni rajta.
Néhány javaslat ehhez:

 

1.Figyeld meg az időbeosztásodat!

Mire mennyi időt szánsz?
Mi alapján döntöd el, mit teszel? (Kötelességtudat, mi okoz örömet, spontaneitás vagy tervezés)
Melyek azok az időrabló tevékenységek, melyekre igazából nincsenek jó hatással vagy építően rád vagy az életedre, de elfolyatod vele az időd?
Mennyire van egyensúlyba a munka és a szabadidő? Engedélyezel-e magadnak én-időt? Ha nem, milyen belső vélt vagy valós elvásás vissza tőle?

2.Írd le!

Ha nem csak átgondolod, hanem írsz is erről, segít, hogy letisztuljon, jobban ráláss a jelenlegi hozzáállásodra és működésedre ezzel kapcsolatosan.
Van-e valami amit megváltoztatnál? Mi lenne az? Hogyan lehetne MÁSKÉPP?

 

 

3.Gondolt át előre a hetedet, napjaidat!

Ha nem tartod magad nagyon elfoglalt embernek, akkor is érdemes kicsit átgondolni az előtted álló hetet, esetleg hónapot. Ezzel több TUDATOSSÁGOT viszel az életedbe. Átgondoltabb döntéseket fogsz hozni az időbeosztásoddal kapcsolatosan.

4.Tűzz ki célokat, adj magadnak határidőket!

Ha van valami, amiben szeretnél fejlődni, ha vannak elérendő céljaid, érdemes akár heti/havi/3 havi célokat kitűzni, esetleg részfeladatokra bontani, időben meghatározni, honnan hová szeretnél eljutni.
Nekem van egy jó kis Plan All naptáram, amit előre látok, azt szívesen beleírkálom, hogy átlássam az előttem álló időszakot. A hónap végén pedig visszanézhetem az adott hónap tevékenységeit, átgondolhatom az előttem lévőt. Ez segít fókuszáltabbnak lenni.

5. Tervezz előre, de amikor cselekszel, legyél a jelenben!

Nem véletlenül hoztam be egy mondat erejéig, hogy a spirituális szemlélet szerint igazából az idő illúzió. A tanítások szerint egy módon tudsz ebből a „fogságból” kilépni és az időtlenségbe jutni, ha mindig a MOST-ban vagy. Azaz bármit teszel éppen, azt teljes odaadással és jelenléttel teszed (ahelyett, hogy az elméd a jövőn vagy a múlton agyalna és rágódna közben). Ezt nevezhetjük flow élménynek is (amikor pl. egy alkotás készítése közben teljesen beleveszel abba, amit csinálsz. Lenyugtatni az elmét nem annyira egyszerű, de bármilyen tevékenység közben gyakorolhatod. Agyban ne máshol járj, ne szórd szét az energiáidat, hanem a fókuszod legyen azon a tevékenységen, amit éppen csinálsz.

És végül: tudatosítsd, hogy mindig te döntesz! Nem a körülményeid és a környezeted áldozata vagy! Eldöntheted, mire szeretnél időt szánni. Ha nem tetszik, ahogyan ebből a szempontból éled az életed, BÁRMIKOR ELKEZDHETED ÁTALAKÍTANI!

 

Ha szeretnél mélyebben dolgozni az érzéseiddel, tudatosabban alakítani az életed…
Ha olyan nehézségeket élsz át, hogy jól jönne egy külső segítség…
egyéni kezeléseimen tudlak ebben segíteni.

Itt a honlapon a Programok/Theta Healing oldalon tudsz erről olvasni, és jelentkezni is!

Csatlakozz az Életszínezők Facebook csoporthoz is, ahol további motiváló gondolatokra, írásokra lelhetsz:
https://www.facebook.com/groups/1558869050928088/

Sok tudatosságot, szeretetet  kívánok Neked!