Van amikor csak hagyni kell, hogy megoldódjon…

Időnként rácsodálkozom, mennyire így működnek a dolgok:
Amikor nagyon szeretnék valamit megoldani az életemben…és próbálom mindenhogy, jobbról és balról, és lentről és fentről, és önmunkával és segítséggel, vagy egyedül ilyen-olyan technikával…de csak nem akar változni a dolog…
Aztán van egy pont, ahol azt mondom, hogy elég, elfáradtam. Nem tudom megoldani, és már unom is a témát. Mindegy, ha nem megy, akkor maradjon így, elengedem hogy most erre minden áron megoldást akarjak találni…
Na, itt fordul át, és itt változik lényegében a dolog!

Ez az elengedés állapota.
Enélkül nem lehet teremteni.

Nem csak megvágyni és kiáramoltatni kell tudni, hanem elengedni, majd befogadni is.
Amikor ez meg van, egy idő elteltével azt veszem észre, hogy egyszerűen csak “magától megoldódott” és elrendeződött bennem, vagy a környezetemben, amit szerettem volna.
Egyszerűen azért, mert akkor érett meg a helyzet, akkor volt olyan az időminőség, vagy akkorra történt egy olyan megérés bennem, ami miatt át tudott alakulni.

De ezt nem én csinálom, hanem megtörténik! 

Ilyenkor mindig rájövök, hogy meg kell tanulnunk “hagyni” is a dolgokat. Fontos az egyensúly, hogy ne mindig tervezzünk és törtessünk és csináljunk és akarjunk (ez előretörő, egyhegyű férfi minőség), hanem fogadjunk, és hagyjunk, és szemléljünk, és figyeljünk, és befogadjunk…(passzívabb női minőség) és adjunk esélyt a teremtésnek, hogy megoldja, amit mi nem tudunk. 
A FELADOM gyönyörű magyar kifejezés (amit sokan negatívan értelmeznek) éppen ezt jelenti.
Olykor FEL kell ADNI (a Teremtőnek) amikor önerőből nem sikerül az egyéni korlátaink miatt átlépni a saját arnyékunkat.
Meg kell engedni, hogy ne mi irányítsunk folyton, hanem megkapjuk a segítséget…és a tér majd elrendezi. 

Kövess Instagramon is! Ezen a platformon szucs.noemi_eletszinezok néven találsz meg!