Milyen lelki örökséget kaptál a szüleidtől, felmenőidtől?

Gondolkoztál már azon, miben hasonlítasz a szüleidre, nagyszüleidre? Mi az, amit átvettél, megtanultál tőlük, és mi az, amiben szeretnéd teljesen másképpen élni az életedet, mint ahogyan ők élték? Megfigyelted-e már, hogyan formálta a párválasztásodat, illetve a hozzá, az élethez, a többi emberhez, a pénzhez való viszonyodat az, amit gyerekkorodtól hallottál és tapasztaltál a családodban?

Ha valaki önmaga mélyebb megismerésének útján indul el, hamar ki fog lyukadni a gyerekkori élményeknél és a szülői mintánál. Ez elkerülhetetlen, hiszen a személyiségfejlődésben óriási szerepe van, mit látunk és érzünk gyermekkorunkban, mit tanulunk meg, milyen mintát látunk és sajátítunk el.
A család az elsődleges szociális színtér, és gyermekkorban mindenki szivacsként szívja magába azokat az érzelmi és viselkedési mintákat, melyek nagy része nem tudatos emlékként a tudattalanba kerülve később nagymértékben kihat az egyén életére.
A nyugati ember szeret magára különálló egységnek tekinteni. Az énnek, az önállóságnak, az identitásunk megteremtésének jóval nagyobb tere van manapság mint az előző korokban, vagy mint a keleti kultúrákban. A mindennapi életünket élve, a teendőkbe belebonyolódva, sokakban talán fel sem merül, hogy mélylélektani szinten jóval szorosabb összeköttetésben vagyunk egymással (legyen szó a szűkebb és tágabb környezetünkről egyaránt) mint azt korábban gondoltuk.

Az elmúlt években egyre nagyobb teret hódított a transzgenerációs szemlélet. Eszerint tehát nem csak a szüleinkkel, de a nagyszüleinkkel, déd és ükszüleinkkel is összeköttetésben vagyunk, és akár 6-7 generációra visszamenőleg hordozunk olyan sebeket, lelki sérüléseket, melyek ugyan nem tudatosan, de befolyásolják életünket.
Akinek volt már része valamilyen oldásban (pl. családállításon, théta konzulensnél, kineziológusnál stb.) az megtapasztalhatta, hogy a morfogenetikus mezőből lehívhatók ezek az információk, érzések. Az érzéseinken keresztül megtapasztalható, min mentek keresztül számunkra akár nem is ismert őseink, ráláthatunk a saját életünkkel való összefüggésekre és lehetséges lerakni, átformálni ezeket a mintázatokat.

 

 

Szerencsére most már egyre tágabb körben elismerik, hogy a transzgenerációs hatások léte  nem „spiri humbug”, hanem létező, tudományosan (pszichológiai és kvantumfizikai kutatásokkal) és tapasztalati úton (többszázezer egyéni kezelés esete) alátámasztott tény. Orvos-Tóth Noémi – Örökölt sors könyve pl. rengeteg esetet és kutatást mutat be ezzel kapcsolatban, olvasmányos és mindenki számára érthető módon.

Amellett, hogy az őseink sorsának, megéléseinek nyomata ott van bennünk, kapcsolódunk egyfajta „kollektív tudatmezőhöz” is.
Bizonyos értelemben érdemes ezzel is dolgozni, formálni, kilépni olyan mintázatokból, amelyek visszahúznak. Néhány érdekes példa:

A házasság intézményéhez sok társadalmi sztereotípia, elvárás, norma, kialakult szokásrendszer kötődik, amely ott van a kollektív tudatunkban, a morfogenetikus mezőben. Amikor két ember összeházasodik, ehhez a mezőhöz is hozzákapcsolódnak, és bizony „bekapcsolhatnak” olyan minták, elvárásrendszerek emiatt, hogy hogyan is kell házasságban élni, viselkedni stb. amely addig nem volt része az életüknek. Ez sokszoer teljesen tudattalanul történik.
Lehet hogy pl. évek óta boldogságban élsz a pároddal, de ahogy összeházasodtok, megváltozik minden, és nem tudjátok, miért indul el lefelé a lejtőn a párkapcsolat. Ki ne hallott volna olyan párokról, akik 8-10 év együttlét után összeházasodtak, majd 1-2 év múlva el is váltak? Miért?
Persze minden párkapcsolat egyéni és nagyon összetett, nem lehet ráhúzni, hogy csupán emiatt menne tönkre, de a kollektív minták lehetséges hatásának érdemes tudatában lenni és akár megvizsgálni az életünkön belül.

Egy másik példa a magyarság kollektív tudata. Felemelő vajon ehhez tartozni?
Magyarnak lenni sokak szemében nem dicsőség, hanem rengeteg megalázottság, üldöztetés, trauma kapcsolódik hozzá. Az elvett földterületek, elkobzott vagyonok, háborús traumák, egymásnak ugrasztott két tábor, Trianon, önsajnálat, áldozatiság, „ver minket az Isten” szemlélet. (Tömören és röviden leegyszerűsítve, néhány aspektust felsorolva.) Ez egy nagyon erős közös szemlélet, amelyet érdemes megváltoztatni magunkon belül, “kilépni belőle” és máshogyan hozzáállni a nemzetünkhöz. Minél többen foglalkozunk vele, gyógyítjuk a régmúlt sebeit, annál inkább ki tud tisztulni a közös térből.

Érdemes megemlítenem még a keresztény vallásos örökségünket: a szexuális tabuk, a szégyen, bűntudat, testhez és nőiséghez való viszony, áldozattudat stb. ide tartoznak. A szexualitás kifejezetten olyan terület, ahol igencsak hordozhatjuk az előző generációk szemléletét, nehézségét, elakadásait.

Ha be tudjuk engedni azt a szemléletet, hogy nem teljesen különálló, az egységről levált létezők vagyunk, hanem egy nagy egész részei, amelyben mindenki és ,minden hatással lehet egymásra, egyre több mindent megérthetünk a saját életünkből is. Megérthetjük elakadásainkat, érzéseinket, megtalálhatjuk a saját megoldásunkat is.

Emlékszem, elég korán el kezdtem keresni a válaszokat és pszichológiai könyveket olvasni.  16 évesen már lelkesen jártam a gimnázium önismereti csoportjába, illetve egyéni ülésekre az iskola ifjúságsegítőjéhez. Már vele is sokat beszélgettünk a szülői mintákról, és arról, hogy ezek hogyan vannak jelen az én személyiségemben, viselkedésemben, sőt, még a párválasztásomban is.
Húszas éveim elején már hallottam előadásokat arról, hogy nem csak a szüleink, de további felmenőink élete, nehézségei, traumái is egészen elképesztő módon nyilvánulhat meg az életünkben elakadások formájában. Hallottam kineziológiáról, családállításról, amely módszerekkel oldani is lehet ezeket.
Én is kerestem az életemre a megoldást, végül a Théta meditáció alapú oldásokban mélyültem el leginkább. Tapasztalatom szerint, ha egy problémának transzgenerációs gyökere van, az ugyanúgy megjelenik, rálátunk és feloldhatjuk ilyen formán, mint a kifejezetten transzgenerációs elakadásokra szakosodott módszerekkel. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármelyik módszer jobb lenne a másiknáll, inkább azt, hogy mindegyik olyan eszköz segít, mellyel hozzáférhetünk a morfogenetikus mezőhöz illetve a tudattalan mintákhoz).

 

 

Miért érdemes a transzgenerációs örökségünkkel foglalkozni?

  • Megértés

Segít önmagunk, működésünk mélyebb megértésében és elfogadásában, ha megismerjük a családi örökségünket. Ha megnézzük, hogyan éltek az őseink, mi történt velük, és ez alapján milyen tudás, hitrendszerek öröklődtek generációkon át, hogy végül mi is magunkban hordozzuk ezek lenyomatát.
Ha nem is vágsz bele egyből valamilyen terápiába vagy oldásba, de érdemes beszélgetned a szüleiddel, felmenőiddel az életükről. Érdemes elgondolkodni az összefüggéseken. Hogyan gondolkoztak és éltek ők? Mi az összefüggés a saját életemmel? Mi az amiben hasonlóképpen érzek és cselekszem és mi az, amiben ellentétesen?

  • Visszatérő élethelyzetek, indokolatlannak tűnő érzések

Ha volt már valaha olyan erőteljes félelmed, szorongásod, fájdalmad, érzésed, amelyet nem igazán értettél és nem éreztél indokoltnak, mintha „nem is a tiéd lenne”  az jelezheti, hogy „valaki másnak” a feldolgozatlan fájdalmát érzed, amivel valamilyen formában dolgod van. Ugyanígy, ha vannak az életedben olyan visszatérő, hasonló nehézségek (pl. mindig bizonyos típusú férfiak/nők találnak meg, vagy úgy érzed, mindig átvernek, kihasználnak az üzleti partnereid stb.) szintén állhat a háttérben olyan mintázat amivel érdemes foglalkozni, ránézni.

  • Megbocsájtás és felelősségvállalás

Sokan nőttek fel valamilyen szempontból nem túl jól funkcionáló családban. Legyen szó elvált szülőkről, megcsalásról, bántalmazásról, függőségről, az érzések nem megfelelő kezeléséről stb.
A cél nem az, hogy bárkit is hibáztassunk, okoljunk az életünkért, hanem az hogy megértsük magunkat és a másikat. A tettes-áldozat szerepből való kilépéshez nagyon is szükséges rálátni arra, hogy a felmenőink miért, és mitől váltak olyanná, amilyenné.

  • Traumák feldolgozása

“Mi mindannyian traumatizált ősök leszármazottai vagyunk” – hangzott el egyszer egy konferencián Orvos-Tóth Noémi könyve szerint.

Ha megnézzük, néhány generációval ezelőtt hogyan éltek az emberek, nem kell messzire mennünk, hogy belássuk ennek a mondatnak az igazságtartalmát. Már nagyszüleink, dédszüleink is megéltek háborús időket. Népirtások, agresszió, nők megerőszakolása, kitelepítések, vagyon elkobzások, kényszer házasságok, örömtelen szexuális élet, a nők azonos jogokkal nem rendelkezése, magas gyermekhalandóság, hogy csak néhányat említsek.

Akkoriban nagyon sok trauma maradt feldolgozatlanul. Túl kellett élni, nem volt lehetőség a lélekkel olyan formán foglalkozni, mint mai napság. Ezeknek a megéléseknek a lenyomatai pedig örökségként ott vannak bennünk. Úgy gondolom, hálásak lehetünk, hogy olyan áldott korban élünk, ahol lehetőségünk van hozzájutni ahhoz a tudáshoz, információkhoz, módszerekhez, mellyel segíthetjük lelki sebeink begyógyítását és a megújulásunkat!
A ma embere már nem túl-élni szeretne, hanem jól-élni! Intimitásban, szeretetben, elmélyültebb kapcsolatokkal körülvéve. Dolgozzunk hát azon, hogy kinyílhassunk rá!

 

 

  • Változás – Új minták megteremtése

Nagyon fontos, hogy ugyan a múltat megváltoztatni nem tudjuk, de a jövőnket már igen! 🙂

Azáltal hogy dolgozunk, foglalkozunk a múlttal, elfogadjuk ami történt, képesek vagyunk a megbocsájtásra és elengedésre, rengeteget teszünk magunkért!
Ezután, illetve ezzel párhozamosan pedig lehetséges az új mintázatok kialakítása! Érdemes egy mélyebb tudati szinten formálni, kialakítani, beengedni azokat az új (párkapcsolati, anyagi, egészséggel kapcsolatos stb.) mintákat, amelyeket szeretnénk az életünkben megtapasztalni.
A théta alapú egyéni kezeléseimen pl. erre szolgálnak a hitrendszercserék, a pozitív megerősítések kérése és a vizualizáció, beleérzés.
Lehet hogy pl. nincs mintád egy valódi szerelmen és intimitáson alakuló kiegyensúlyozott párkapcsolatról, mert nem ezt láttad és tapasztaltad kisgyerekként, emiatt valahogy te sem tudtál eddig olyan párkapcsolatot kialakítani, amely neked megfelelő lenne.
De az erre való ráhangolódás ilyen formán átélhető, gyakorolható. Amit el tudsz képzelni és hinni, azt be fogod tudni engedni az életedbe is.

Nagyon könnyű az ismert fájdalmakban leragadni, folyamatosan a negatív térrel dolgozni, oldani… de azt gondolom, hogy az eddig nem tapasztalt új, boldog érzéseket, mintákat BEENGEDNI nagyon fontos része a munkának! Erre kondicionálni kell az elmét, az érzéseket megerősítésekkel, meditációval, vizualizációval, oldásokkal. Mindenképpen megéri az erőfeszítést, mert elképesztő mértékben és minőségben tud megváltozni az életünk ezáltal. 🙂

 

Ha szeretnél mélyebben dolgozni az érzéseiddel, tudatosabban alakítani az életed…
Ha olyan nehézségeket élsz át, hogy jól jönne egy külső segítség…
egyéni kezeléseimen tudlak ebben segíteni.

Itt a honlapon a Programok/Theta Healing oldalon tudsz erről olvasni, és jelentkezni is!

Csatlakozz az Életszínezők Facebook csoporthoz is, ahol további motiváló gondolatokra, írásokra lelhetsz:
https://www.facebook.com/groups/1558869050928088/

Sok tudatosságot, szeretetet  kívánok Neked!