Csak engedem, hogy szeressen az Isten…

Az előző bejegyzésben a megengedésről írtam. Ehhez a témához illik ez a megélésem is:
Pár hónapja, amikor vélt vagy valós megoldatlanságaim miatt be voltam feszülve, egy barátom a közös intuitív gyakorlócsoportunkban a következő gondolatot adta át:

“Hagyom az Istennek, hogy szeressen.”

Nagyon megérintett ez a mondat.
Beleéreztem, ízlelgettem, mi mindent is jelent számomra, majd egy füzetbe le is írogattam ezeket…és mantráztam pár napig.
Minden alkalommal amikor éreztem a feszültséget, elmondtam párszor magamban ezt a mondatot, belemerülve a jelentésébe: éreztem ahogy átjár a megengedés, a szeretet érzése, és ellazulnak a feszültségek a testemben. Nem szoktam mantrázni, de erről a mondatról éreztem, hogy gyógyít.

Mert néha elfelejtem, hogy csak hagyni kell. És csak lenni. Befogadni. És akkor minden jól működik.

Nem hiszem hogy csak engem érint a “hagyás” feladata, ezért is írok róla. 
Mert gyönyörűen tudjuk gátolni, blokkolni, hogy megérkezzen hozzánk a szeretet.
A világot okoljuk, de ezt igazából mi csináljuk saját magunkkal.

Mert nem hisszük el, hogy szerethetőek vagyunk. A hibáinkkal együtt is. Csak úgy. Mert nem hisszük el, hogy az Isteni rendben minden értünk van, még a rossznak ítélt történések is. Mert nem hisszük el, hogy kaphatunk. Teperés és kaparás nélkül is. És amikor kapunk, sokszor nem is vesszük észre, vagy nem értékeljük eléggé. Nem a bőséget érezzük, hanem a “nem elég”, “még több kéne” hiányát.

“Jó ez, jó ez, de akkor lenne az igazi, ha…”
Nem. Nincs ha. Már most is lehet igazi (az élet), ha úgy döntesz. Az élet nem majd zajlik, hanem most. Minden pillanatban.
Vedd észre, mikor az élet eléd dobja az ajándékait, mert minden nap megtörténik.
Csak engedni kell, hogy az Élet szeressen. Figyelni és észrevenni.

Később kiderült, hogy jó barátom mondatát egy vers ihlette.
Álljon itt most ez a csoda, és hangolódjunk, fogadjuk együtt, ami jönni szeretne:

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

“Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.”

Hiszem, hogy amint az elmúlt hónapok nehézségei közepette, úgy az elkövetkezendőkben is nagy szükségünk lesz erre a hozzáállásra. 
Szeretetben és pozitív fókuszban gazdag napokat nektek!  

 

Kövess Instagramon is! Ezen a platformon szucs.noemi_eletszinezok néven találsz meg! 🙂