Amikor szeretnéd, hogy a másik ember megváltozzon…

Érezted már azt, hogy ha a másik ember másképpen viselkedne mint ahogyan, megváltozna, jobb lenne az adott (nem feltétlenül pár)kapcsolat?
Érezted már, hogy te valóban tudod, hogy mi a jó a másiknak, és az ő érdekében szeretnéd, hogy megváltozzon?
Érezted már, hogy te csak jót akarsz neki?
Miért nem érti hát? Miért nem akar/tud megváltozni?

Ha meg akarsz változtatni valakit, nagy eséllyel ellen fog állni neked (akkor is,ha érte, az ő érdekében szeretnél segíteni).
Ennek az alapja, hogy senki sem szereti azt érezni, hogy nem elég jó, hogy valami baj van vele, hogy nem fogadják el, csak akkor ha megváltozik. Sokszor a tanácsok, a “jóakarás” kéretlen is, ami sokakból védekezést, bezárkózást vált ki, akár támadást is.
Ha ilyen cipőben jársz te is, tedd fel magadnak a kérdést: valójában miért szeretnéd, hogy a másik megváltozzon? Tényleg neki lesz jobb? Vagy neked?
Nem biztos hogy észreveszed ugyanis, hogy a másik viselkedése igazából azért zavar, mert a BENNED lévő elakadásra, megoldatlanságra utal.
Ilyenkor sokan tévesen azt gondolják, hogy a másik a hibás, és ő neki kéne megváltoznia, ahelyett, hogy magunkba mélyedve a saját érzéseiket vizsgálnák és változtatnák meg. Erről szól az érzéseinkért való felelősségvállalás.

Mindig az a kulcs, hogy magadon belül vizsgálódj, és a saját (másikkal kapcsolatos) érzéseidet figyeld meg, azzal dolgozz. Lehet hogy van egy másfajta nézőpont, ahogyan tekinthetnél a helyzetre, de az eddig tanult mintázataid alapján nem látod ezt.
Erre van igazán befolyásod, nem a másik viselkedésére. Saját magadon, a te belső változásodon és példádon keresztül viszont lehet a másiknak is lehetősége a változásra, amennyiben készen áll rá és amellett dönt. De ha közvetlenül az ő megváltoztatására törekszel, kevésbé.
A te nézőpontod szerint lehet hogy igazad van, de ő teljesen más hitrendszerek, élmények, múlt alapján működik, mint te. Ezért nem is ugyanazt a mozit nézitek. 🙂

Nehéz annak segíteni, aki nem akarja, vagy nem tudja látni még azt, amit te már látsz. Nem is biztos, hogy azt kell látnia.
Egy hernyónak még hiába magyarázod, hogy milyen pillangónak lenni, nem fog tudni hamarabb pillangóvá válni, míg nincs itt az ideje, nem érik meg rá. Előbb teljességgel meg kell élnie hernyósága minden aspektusát, mélységét, mielőtt megtörténne benne, általa a változás. Ki kell taposnia az utat, hogy végül az lehessen, aki. És lehet, hogy erre neki jóval több időre van szüksége, mint neked. Lehet, hogy teljesen más utat és felismeréseket választ, mint te. Ezt nem lehet siettetni. Gondolj magadra is: nálad nem így zajlik/zajlott? Te meg tudtál változni csak azáltal, hogy te, vagy más nagyon akarta? Tudtad siettetni a folyamatot? 

Sokszor a saját belső folyamataidat sem tudod irányítani, nem lehet elvárni, hogy a másik emberét  befolyásold.
Valóban tudhatod, hogy (szellemi szinten) mi a jó a másiknak? Hogy milyen megélésekre, tapasztalatokra van még szüksége, míg ő magában ébred fel igény a változásra?
Természetesen minél közelebb áll hozzánk valaki, és minél inkább önsorsrontó, destruktív a viselkedése, annál nehezebb “hagyni” őt a működésében.
Teljesen természetes, hogy segíteni szeretnénk annak, akit szeretünk.
Illetve  vannak súlyosabb helyzetek is, amikor rád nézve annyira romboló a másik viselkedése, hogy a kapcsolat lezárása lehet a megoldás. Ha számodra teljes mértékben elfogadhatatlan valamilyen viselkedés akkor az elfogadás erőltetése nem valószínű, hogy eredményre vezető.

A valóban szeretetalapú kapcsolatokban azonban úgy látom, a legjobb, amit tehetsz a másikért, és saját magadért, az egy elfogadó, szerető légkör biztosítása akkor is, ha a nézőpontod szerint a másik hibázik. Elfogadni, hogy neki más a működése, más megoldásokkal próbálkozik, mint te. Sokan azt hiszik, az elfogadással tartósítanák a másik “negatív” helyzetét, de igazából nincs inspirálóbb élmény a változásra, mint egy elfogadó, szerető attitűd megtapasztalása egy másik ember felől. (Ez a humanisztikus pszichológia alapja is  ).
“Itt vagyok. Nem biztos hogy egyetértek azzal amit csinálsz, de attól még szeretlek, elfogadom, hogy te most így tudsz működni, és ha szeretnél, fordulhatsz hozzám.”
Nem mindig könnyű, tudom.
De minden kapcsolat lehetőség is egyben, hogy gyakoroljunk, kiműveljünk magunkban bizonyos hozzáállást, tulajdonságokat, amelyekkel harmonikusabbá válhat a működésünk. Az elfogadás éppen ilyen. 🙂 

 

Ha szeretnél mélyebben dolgozni az érzéseiddel, tudatosabban alakítani az életed…
Ha olyan nehézségeket élsz át, hogy jól jönne egy külső segítség…
egyéni kezeléseimen tudlak ebben segíteni.

Itt a honlapon a Programok/Egyéni konzultáció oldalon tudsz erről olvasni, és jelentkezni is!

Sok tudatosságot, szeretetet  kívánok Neked!